Bizonyos esetekben orvosi műhiba nélkül is megilleti a pácienst kártalanítás.

Az orvos a hozzá forduló páciens esetében először felismeri (azaz diagnosztizálja) a betegséget, s csak helyes diagnózis ismeretében következhet megfelelő kezelés. A diagnosztikus tévedés ezért orvosi műhibának számít abban az esetben, ha az orvos azért mulasztotta el a helyes diagnózis felállítását, mert nem az adott helyzetbe általában elvárható gondossággal járt el (pl. elvárható lett volna tőle, hogy gondoljon az adott betegség lehetőségére, egy vizsgálatot elvégezzen, konzíliumot kérjen, a beteget másik kórházba irányítsa).

A veszélyes üzemi felelősség alkalmazására orvosi műhiba perek esetében tipikusan akkor kerül sor, ha az emberi uralom alá nem vonható körben következik be a beteg egészségét károsító esemény (pl. egy inkubátor túlmelegszik). A veszélyes üzem ugyanis a jog – általános felelősségi alakzatnál – szigorúbb felelősségi kategóriája. A veszélyes üzem üzemeltetője, a kórház csak akkor mentesül a felelősségrevonás alól, ha bizonyítja, hogy működési körén kívül eső és elháríthatatlan ok miatt következett be a kár. Ezt nehezebb bizonyítania, mint az adott helyzetben általában elvárható gondosságot.

Az orvos megválaszthatja az általa leghelyesebbnek tartott gyógyómódot, de csak a jogi-etikai keretek között. Ha az orvos ezekből a keretekből kilép vagy ugyan betartja a jogi-etikai előírásokat, de az adott helyzetben általában elvárható gondosságot elmulasztja megelőző-gyógyító tevékenysége során és ebből a páciensnek kára keletkezik, akkor az orvosi műhiba megállapítható.

Amikor a helytelen (tipikusan onkológiai) egészségügyi szolgáltatás eredményeként „csak” annyit lehet állítani, hogy a gyógyulási esélye nagyobb lett volna (a gyógyulás jóval hosszabb időbe telik, vagy csak bizonyos mértéket érhet el, azaz az illető nem gyógyulhat meg teljesen). A gyógyulási/túlélési esély csökkenése (akár elvesztése) természettudományos értelemben mindig csak bizonyos valószínűséggel állítható. Tehát ez az állítás („ha a beteg kezelése másképp történt volna, akkor valamekkora mértékű esélye lett volna a gyógyulásra”) csak statisztikai értelemben (nagy egyedszámú populáción vizsgálva) bizonyulna igaznak. Az állítás azonban az adott beteg esetében nem biztos, hogy pontos, hiszen a páciens a már létező statisztikákat javíthatta vagy ronthatta is volna. A „mi lett volna ha” feltételezésekben rejlő bizonytalanságot valaki(k)nek viselnie kell. Ma már ilyen esetekben a bíróság a gyógyulási esély elvesztését, a gyógytartam meghosszabbodását kárnak értékeli, azaz ez a kórház terhére értékeli.

1. Ha a károsult életében nem nyújtott be keresetet, akkor e tekintetben perbeli jogutódlás nem jön szóba, hiszen a nem vagyoni kárigényt csak személyesen lehet érvényesíteni.

2. Ha a későbbi elhunyt (egészségkárosodásával kapcsolatban) még életében keresetet nyújtott be, akkor örökösei érvényesíthetik a kárigényt helyette.
A perbeli jogutódlás helyett (1.) és/ vagy mellett (2.), a károsult halála miatt – a teljes családban élés jogán, mint külön nem nevesített személyhez fűződő jog okán – a szűk család minden tagja saját jogán (is) keresetet nyújthat be. Hasonlóan megítéli a nem vagyoni kártérítést a bírói gyakorlat a közeli hozzátartozó részére a károsult tartós egészségkárosodása esetén is.

Idegentest (tipikusan törlőkendő, műszer) műtét soráni benthagyása az emberi testben tipikus orvosi műhiba. Ha a kár „csak” a benthagyott idegentest eltávolítására korlátozódik, nagyobb kompliakációt az nem okozott, akkor jóval kisebb kártérítéssel lehet számolni. A műtét után adott tájékoztatásnak ki kell terjednie a benthagyott idegentestre is, amelyet a kórház nem hallgathat el.

A helyes diagnózis még csak félsiker, hiszen ha nem követi kezelés, vagy nem megfelelő kezelés követi, akkor a páciens nem gyógyul meg. A helytelen kezelés tipikus orvosi műhibának számít.

Ha az orvos bizonytalan a diagnózisban/kezelésben, más szakterület érintettsége is felmerül, belenyugszik a szolgáltatás eredménytelenségébe, és a beteg állapota kedvezőbben alakult volna, ha orvosa konzíliumot kér, akkor az egészségügyi szolgáltató felelőssége fennáll.

A kórház felelőssége megállapítható abban az esetben ha a páciens kórházi fertőzést kap és a kórház nem tudja bizonyítani, hogy az elvárható gondosságot tanúsította a fertőzés elkerülése érdekében, azaz minden ésszerűen elvárható intézkedést megtett a kórház, osztály csíramentesítése érdekében.

Fogyatékkal bíró gyermekek esetén a szülők nem vagyoni kártérítést kérhetnek akkor, ha orvosi műhiba következtében olyan helyzet áll elő, hogy nem kívánt gyermekük születik. Nem kívánt gyermek születése esetén vagyoni kártérítést mind a szülőknek saját jogukon, mind a fogyatékos illetve egészséges gyermeknek megítél a bíróság.

Egy megalapozatlan, vagy szándékosan félrevezető orvosszakértői vélemény maga is orvosi műhibának minősül. Hiszen az orvosszakértők feladata az, hogy az orvosi szakkérdéseket igénylő kérdésben megalapozott szakvéleményt adjon, ezzel segítse a bíró munkáját. Cselekvésének mércéje az adott helyzetben általában elvárható gondosság.

A jogszabályokban előírt személyi és tárgyi feltételek (megfelelő számú egészségügyi személyzet és eszköz) hiányossága miatt bekövetkezett káresemények a kórház terhére esnek még akkor is, ha a kórház esetenként saját fenntartóját perelheti a feltételek biztosításának elmaradása miatt.

A páciens kórházi ellátásába beletartoznak a szoros értelemben nem orvosi tevékenységet igénylő szervezési, betegfelügyelettel és gondozással (pl. pszichiátriai páciensek gyakori ellenőrzésével, másik kórházi osztályra szállítás megszervezésével) kapcsolatos feladatok is, amely elmulasztása a kórház terhére esik.

A páciens csak akkor kerül abba a helyzetbe, hogy az orvos által javasolt ellátásba beleegyezzen, ha azt megelőzően megfelelő tájékoztatást kap. A tájékoztatás elégtelenségére vagy a beleegyező nyilatkozat hiányára alapozott orvosi műhiba perek önálló kategóriát képeznek. A bizonyítás ezekben az esetekben könnyebb, hiszen annak megítélése, hogy a tájékoztatás megfelelő volt-e kevésbé orvosi, mint inkább jogi kérdés, így a bíró nincs az orvosszakértőkre utalva.

A páciens gyakran kerül kapcsolatban orvostechnikai eszközökkel (pl. implantátum, pacemaker). Az orvostechnikai eszközök esetében nem feltétlenül az orvosi beavatkozás, hanem maga az eszköz jelenti a hibát. A páciens ilyenkor közvetlenül az adott orvostechnikai eszközt gyártója, importálója, forgalmazója ellen fordulhat kárigénnyel.

Bizonyos műtétek esetében a véralvadásgátlás kötelező, ugyanis a beavatkozás és az azt követő ágyhoz kötöttség fokozottan azzal a kockázattal jár, hogy a páciens vérében vérrög (trombus) képződik, amely az ér falától elszakadva és elsodródva (embólus) eltömeszeli a vérereket, így a vérér által ellátott szervben infarktust okoz. A véralvadásgátlás tipikus orvosi műhiba, amely nem egyetlen orvosi szakterülethez kötődik, hanem a műtéti szakmákban jellemző.

A vérátömlesztéssel, illetve bizonyos vérátömlesztéshez kötődő fertőzésekkel (pl. hepatitis C vírusfertőzéssel) kapcsolatos károk az állam felelősségét vetik fel.